Szabó-Ponyokai Linda vagyok, 40 éves, 3 gyermek édesanyja. Ez az én történetem.

Világ életemben „pocakos típus” voltam, talán nálam is a gyermekkori rectus diastasis esete állt fent, de így utólag már nem lehet tudni…

Mindenesetre az első várandósságom 10. hetében már simán kérdezgették, hogy „jön a baba?”. Hatalmas pocakkal mentem szülni, pedig csak 37 hetes voltam, kislányom 2990 gramm lett, tehát nem óriás baba… Szülés után 3 hónappal újra várandós lettem, nem is volt időm regenerálódni, így a második terhesség még nehezebb lett. A 30. héttől már úgy húzott a pocakom, hogy (pocak)támasszal próbáltam magamon segíteni, de nem lett jobb a helyzet. A köldököm is nagyon fájt, de a védőnő sajnos nem ismerte a kinesio tape technikát, azt mondta ez előfordul, menjek sebészhez (nem mentem).

 

Második gyermekem születése után 22 kilót sikerült fogynom, de a hasam megmaradt „kismamásnak”, újfent sokan kérdezgették, hogy „úton a tesó?”. És mindezt tetézte a 3. gyermekem világra hozatala, a nagy súlyfelesleg és a mozgás hiánya (persze, 3 gyermek mellett már nem ül egész nap az ember, de másfajta, igazi mozgás kellett volna).

Egy éves lett a legkisebb gyerkőc, amikor úgy éreztem valamit tennem kell… Életmódváltással sikerült fogynom 18 kilót 4 hónap alatt, de a hasam állapota pocsék volt. Így találtam rá az RTM-re! A lakhelyemen nem volt helyben lehetőség, de a szomszédos kerületben találtam trénert és elkezdtem járni az óráira. (A fenti fotó akkor készült, amikor tényleg megszületett az elhatározás, és két hónapja kezdtem el a tornát.)

Bő 3 ujjnyi volt az eltávolodásom (5-6 cm széles) és rettentő gyengék voltak a hasizmaim. A kezdő szintet is alig bírtam hozni. Heti két csoportos órán vettem részt és így is, nyár végére már éreztem a változást!
Azóta pedig, hogy én is tanulom a Rectus Training Módszert- újabb centikkel lettem „kevesebb” és sokkal erősebb, tónusosabb lett a hasam!

Sajnos a bőröm iszonyatosan megnyúlt, ezért valószínűleg sebész segítségére is szükségem lesz, de már annak örülök, ha előtte annyira helyre tudom hozni a pocakomat, hogy könnyebb legyen a műtét és az utána következő regenerálódás.

Jelenleg (kis ünnepi kihagyás után) a 3. gyakorlatsort végzem, a mai mérésem pontosan két ujjnyi eltávolodás volt.
A munkát folytatom, de a legfontosabb, amit megtanultam: nem tudtam, hogy csinálhattam volna jobban is. Ha minden várandósság előtt helyre hozom a pocakom, és a terhességek alatt is végzem a preventív gyakorlatokat, most sokkal könnyebb lenne a dolgom. De nekem ez a kihívás, ami segített, hogy megértsem: ez a dolgom, segíteni nektek, a többi nőnek, többi anyának, hogy megértsétek, megtudjátok (!), hogy a pocak a szülés után sokkal szebb és erősebb marad, ha nem csak a baba érkezésére készülünk fel, de az anyával is törődünk.

Adjátok tovább a hírt: a szétnyílt hasizom probléma szinten tartható, mértékének kialakulása csökkenthető, sőt, akár meg is előzhető.

Büszkén mutatom meg nektek a hasam, jelenlegi eredményem, és megmutatom majd később is, hogy lásátok, hogy haladok.

 

Szabó-Ponyokai Linda